Rólam
Körülbelül 14 éves lehettem, amikor körvonalazódott bennem, hogy ezen a világon a legjobban az emberek érdekelnek. Sokat olvastam, kutattam, vizsgálódtam, egyszerűen tudni akartam, hogy mitől boldogok, mitől szomorúak, miért sírnak, vagy nevetnek.
Ebből az érdeklődésből kifolyólag később rengeteg időt töltöttem önmagam és a saját életem elemzésével, hiszen akkor már tisztában voltam vele, hogy ahhoz, hogy másokat megértsünk, először magunkkal kell kezdeni.
A covid időszaka előtt szociális gondozó és ápolóként holokauszt túlélőket gondoztam. Foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon aki ilyen közelről tapasztalta meg mindazt, amiről tudjuk, hogy megtörtént, évtizedek elteltével hogyan éli a mindennapokat.
Elképesztően érdekes emberekkel és élettapasztalatokkal ismerkedtem meg ez idő alatt, kijelenthetem, hogy életem eddigi legizgalmasabb, legigazabb, legemberközelibb munkája volt. Kifejezni sem tudom, hogy milyen hálás vagyok, amikor visszagondolok arra, hogy mennyit tanultam tőlük, általuk.
Telt-múlt az idő, és az élet úgy hozta, hogy az egyik kliensemmel olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy senkit sem fogadott el rajtam kívül, ezért a családja megkért, hogy vállaljam a néni 24 órás felügyeletét, amit én szeretettel el is vállaltam és 4 hónapra odaköltöztem hozzá. Egy derékig érő ősz hajú, 3 nyelven folyékonyan beszélő, mindig elegánsan öltözött, rendszerető, 96 éves korában is igényes emberről beszélünk, aki lelkileg talán mindannyiunknál erősebb, aki nem mellesleg az egyik legnagyobb segítségem volt akkoriban a nyelvtanulásban is. Valahogy ezalatt a 4 hónap alatt értettem meg, hogy nekem valóban az emberek mellett a helyem. Meggyőződésem, hogy az emberi lélek csak emberi kapcsolatban sérülhet, és ott is gyógyulhat meg egyaránt.
Egy átlagos napon ültünk Ági nénivel az asztalnál, reggeliztünk, ő szokásához híven olvasta az egyik német napilapot, majd egyszer csak letette, s mint mindig, most is magázódva így szólt:
– Dalma, az, ami magában van, az a szaktudás, az nem tanulható.
Na – gondoltam magamban – ez most vajon hogy jutott eszébe a semmiből, egyáltalán mit ért ez alatt. Meglepett és egyben nagyon jól is esett. Kíváncsivá tett, rá is kérdeztem, hogy számára mit jelent ez a bizonyos „szaktudás”, mire azt mondta, hogy:
– A jóság, a nyugalom, a bizalomgerjesztés, az, ahogyan ránéz egy emberre és meg tudja mondani körülbelül, hogy az az ember hogyan érzi magát lelkileg, fizikálisan, mindenhogyan. Ezt maga meg tudja mondani Dalma, és annak megfelelően bánik az emberrel, aki aztán jobban lesz.
Ez a visszajelzés volt az utolsó löket ahhoz, hogy eleget tegyek a gyerekkorom óta tartó belső hívásomnak és elinduljak azon az úton, amire mindig is úgy éreztem, hívatott vagyok, így még aznap beiratkoztam a Pro Bona Coaching és Training Center Life coach képzésére, amit a kliens nénim támogatásával könnyedén el is végeztem.